Videózásról néhány szóban

Csak informálisan érinteném ezt a témát. Általában háromféle esettel találkozom.

Az első, amikor majd valaki a családból “megoldja”. Őszintén megmondom, hogy több okból is nem tartom szerencsés és jó megoldásnak. Először is, mert többnyire nincs semmi gyakorlata ebben. Rosszul alkalmazkodik a gyorsan és állandóan változó eseménysorozatokhoz, és nem a megfelelő helyekre áll be. Emiatt egészen bizonyosan akadályozza az én munkámat is, és előfordul az is hogy zavarja magát a szertartást is. Többnyire – és még jó esetben – valamilyen maroknyi kis kamerával és csak kézből dolgozik. Emiatt aztán a teljes felvétel erősen remegni fog. Igazából nincs is erre megfelelő minőségű felszerelése. Úgymint: -kamera, -állvány, -sín, steadycam, stb… De tudjuk, hogy ez ilyenkor nem is elvárás. Sőt, sokszor csak valaki a családból vagy a meghívott vendégek köréből önjelöltségből saját örömére dokumentál. Amióta minden zsebben ott lapul már egy okos telefon és sikk lett mindent szinte azonnal megosztani a közösségi oldalakon, nos azóta nem ritka, hogy akár 5-6 vendég is kiáll “forgatni” És ez sajnos a felkért és érintett szolgáltatók körében bizony problémákat generál.

Egy profi videós és fotós mindig megbeszéli és felosztja egymás között a munkaterületeket. Így ügyelve arra, hogy egymás munkáját ne zavarják és kölcsönösen tiszteljék. Ennek végeredményéből pedig végső soron a megrendelő is profitálni fog, mert a képanyag profi lesz és így csak ritkán filmezik egymást a szolgáltatók.

A legdöbbenetesebb élményem az volt, amikor maga a menyasszony örömapja videózott. Majd a szertartás végén elhangzott az anyakönyvvezető szokásos felkérése, akkor most megkérem az ifjú párt, hogy legelőször is egy csokor virággal köszöntsék a kedves örömszülőket. Az örömapa aki ekkor közvetlen közelről vette őket, csak abban a pillanatban döbbent rá és jött igazán zavarba, hogy mit is kezdjen a helyzettel és a kamerába temetett arcával. Kínos, nagyon kínos pillanatok voltak ezek. Nem beszélve az addigi tevékenységéről amivel folyamatosan akadályozta a munkámat. Hol azzal hogy eltakarta a külső vakumat, hol pedig azzal hogy egész egyszerűen elém állt. És ki az a bátor fényképész aki rendre mer utasítani ilyen helyzetben egy örömapát?

A második típus, aki már hivatásos, hagyományos profi kamerával dolgozik – általában eggyel – és szorgalmasan rögzít dokumentál. Többnyire kielégítő eredményt szoktak hozni, de nem különlegeset. Stílusukat tekintve lehetnek, -hagyományos, -dokumentarista és tudósító.

A harmadik típusba tartoznak azok a – munkájukat tekintve megszállott – szolgáltatók akik DSLR vázakkal, és még nálamnál is több felszereléssel, és 2-4 fős stábbal cinematográfiát készítenek. Na ezek az emberek elsősorban az alkotás öröméért dolgoznak és igazi élvezettel csinálják annak minden pillanatát. Ez esetben mozi minőségű és fantasztikus effektekkel dolgozó képzett szakemberekről beszélhetünk. E két véglet között is van még bőven választék, de azt tudni kell, hogy minőségben és árban itt is nagy a szórás.

Végül is szerintem azt kell eldönteni, hogy a leforgatott képanyagra mind technikai értelemben, mind stílust tekintve milyen minőségben és milyen formában lesz szükség. Ne essen senki tévedésbe, de egy 6-8 órás vágatlan verziót még maga a pár is maximum ha egyszer-kétszer fogja élete során végignézni. Egyszerűen erre nincs szükség. Leggyakrabban olyan vágott és szerkesztett képanyagra van szükség, ami ingyenes videómegosztó oldalakon keresztül egyszerűen és gyorsan megtekinthető. Az sem hátrány, ha van is rá elegendő idő és figyelem a végignézéséhez. Tapasztalatom szerint a vendégek részére elegendő egy maximum 10 perces tömör és lényegre törő, zenével aláfestett jó hangulatú összefoglalót készíttetni, míg saját részre otthoni vetítésre egy maximum 30 perces vágott anyagot összeállíttatni.

Itt is érdemes ügyelni arra, hogy szerződésben rögzítsétek az elvárásokat és az alkalmazott szabványokat, a készített másolatok számát, az utánrendelések ellenértékét, stb…