A képszám és az utómunka
Az átlagos emberek közül kevesen tudják, hogy a már lefotografált képeket utómunkázni is szükséges. Azért is húztam alá az utolsó szót, mert nem lehet kihagyni. Ugyanolyan meghatározó részeleme ez a munkánknak, mint minden ami az előtt történt. Sőt! Ha az esküvőre fordított munkaórát vizsgáljuk meg akkor azt kell hogy mondjam, hogy munkánk döntő részét sajnos a számítógép előtt töltjük. Persze a képek (kétszeres) lementése után nagy öröm és várakozás előzi meg magát a kicsomagolást, de azért azt hiszem, hogy a legtöbb kollégám szintén tudna mesélni az utómunkázásban megfáradt szemeikről illetve a családtól erre a folyamatra elvont időről és néha annak következményeiről is. Egy átlagos egész napi esküvőről személy szerint én általában 2500 felvételt készítek. Az első hullámban történt leválogatás során gyorsan kidobálom ebből a technikai értelemben vett selejt képeket, így ez a szám kb. 1500 darabra apad. A további válogatás során az adott szituációról vagy mozzanatról kiválasztott legjobb képek után, a maradékot törölve tovább csökkentem nem több mint 1000 darabra. Így a végső átadásra kerülő képszám ezt az értéket már nem haladhatja meg. Vállalásaimban általában 6-700db-t szoktam megadni, ezt ritka esetekben esetleg túlteljesítem. Higgyétek el, hogy egy esküvő teljes hangulatát vissza lehet adni ekkora képmennyiségből. Sőt, minden vendég – a legelőnyösebb formáját hozva – rajta lesz a képeken nem is egyszer.
A következő időráfordításokból áll egy komplett esküvő:
- Találkozók 2×1 óra
- Utazás 2×2 óra
- esküvőn történt konkrét munka 14-18 óra
- utómunkára fordított idő 50 óra
- laborálás 2 óra
Ha ezt összeadjuk, akkor átlagosan 70-80 munkaórát kapunk. Ehhez képest kell megítélni azt, hogy a fényképész által elkért munkadíjat soknak, reálisnak vagy legalább elfogadhatónak tartjuk. Hiszen a ráfordított munkaórán kívül nem kevés rezsiköltség és amortizáció is terheli azt a bizonyos tiszteletdíjat.