Sokféle módszer létezik erre. Lehet ajánlás útján, – talán az egyik legjobb módszer – valamilyen esküvői kiállításon szerzett információk alapján, esetleg szakmai telefonkönyvből vagy internetes kereséssel. Minden esetben nagyon fontos, hogy elegendő referencia anyag legyen és a végső döntés előtt soha nem szabad kihagyni a személyes találkozót és megbeszélgetést. Ez utóbbin talán még nagyobb a hangsúly, mert a fényképész valódi személyiségét csak egy személyes találkozó alkalmával lehet megítélni. Nagyon fontos hogy szimpatikus legyen, hisz legmeghittebb pillanataitokat fogjátok olyan közelről megosztani vele, mint aznap csak nagyon kevés emberrel.
De létezik egy gyakori “típus” a körleveles ajánlatkérő is. Bevallom őszintén, hogy ez a fajta hozzáállás az én oldalamról nézve visszás érzést szokott kelteni bennem és nem is szoktam ezekre az ajánlatkérésekre válaszolni.
Hogy miért?
Mert mi fényképészek is emberek vagyunk és szeretjük ha megtisztelnek minket. Az olyan pároknál akik csak Excel tábla szerűen összesítik a beérkező ajánlatokat – és abból általában kiválasztják a legolcsóbbat – nos azoknál a pároknál tulajdonképpen nem egyedi látásmódot és kedvükre való stílust keresnek, hanem egy derék szakmunkást akivel szemben nincsen más elvárásuk, csak hogy remélhetőleg hoz majd egy átlagos színvonalat.
A valódi esküvői fotografálás ennél sokkal többről szól. Először is csak bele kell képzelnie magát a kedves olvasónak abba a helyzetbe, hogy egy egész napos esküvőn mennyire is közel fog dolgozni egy fényképész. Például a menyasszony öltözésének tiszta, meghitt és már-már szertartásszerű pillanatait annak minden mosolyával és örömkönnyeivel kvázi idegenként a kiválasztott fotográfus előbb láthatja mint maga a vőlegény – aki később is – mintegy az eseményekről le és kimaradva – csak és kizárólag az ott elkészült fényképekről nyerhet benyomást annak minden bájáról, szépségéről és öröméről.
Ki fog ott állni az anyakönyvvezető és/vagy tisztelendő Úr valamint a tanúk után az ifjú pár mellett a legközelebb? Igen, jól sejtettétek, megint a fotográfus. Több olyan megható élménnyel vagyok már gazdagabb amikor a szülőknek háttal álló párnál már előre láthattam hogy a menyasszonynál vagy akár a vőlegénynél is pillanatokon belül el fog törni az a bizonyos mécses. És ezen nincs mit szégyellni. Azok akik meggyőződésből és tiszta szívből és igaz szerelemből mondják ki az igent, nos azoknál ez gyakori és természetes reakció. És a fényképésznek ez tudnia kell észrevenni, de nem szabad nehezebb helyzetbe hozni a párt mint amit a helyzet magából eredményez. (Éppen ezért tartok magamnál zsebkendőt, mert többször előfordult már hogy gyorsan ki kellett segítenem vele az aznapi főszereplők egyikét.)
Egy jó fényképész sokkal több annál hogy majd elfogadható képekkel lepi meg a párt. Hogy majd hozza az “elvárt kötelezőt” kisebb nagyobb hibákkal. Egy fotográfusnak együtt kell tudnia érezni az eseményekkel és közben úgy látnia a dolgokat ahogy egy “szakmunkás” soha. Mondhatom nyugodtan hogy sokszor a részletek felismerése és megörökítése emeli ki a munkáját az átlagosok közül. Ez a képesség abban is megnyilvánul hogy időben előre is tud gondolkodni.
Nem dicsőíteni akarom az esküvői fotografálást de ez több mint egy szakma. Ide az alkalmazott szaktudáson kívül, érzék és lélek is kell. Egyszerre kell tudni bánni akár 200 emberrel és néha feloldani egy lámpalázas párt a kreatív fotózásra. Képesnek kell lenni meglátni mindazt amit más átlagos ember észre sem vesz. E képesség elsajátításához évekig képezzük magunkat. Közben lépésről- lépésre sokmilliós felszerelésbe ruházunk be. Ez a folyamat hosszú évekig tart és nagyon-nagyon sok lemondással jár, mint annyi minden az életben.
És azt hiszem nem szégyen kimondani hogy ennek ára van. Na ez nem azt jelenti hogy megfizethetetlen, de nem is az ötvenezres kategória. Azoknak akik az eredményt tekintve nagy bizonyossággal biztosra akarnak menni el kell fogadniuk hogy az esküvő tervezése során nem lehet az utolsó tételként emlegetni a fényképészt mert annak a végén bizony meglesz a böjtje.
Sokáig én is csomagajánlatot adtam az árajánlatot kérő pároknak. Aztán a gazdasági helyzet és a fokozott árverseny arra a döntésre juttatott, hogy nekem is előnyösebb ha minden egyes pár részére személyre szabottan adok ajánlatot. Így növelve saját versenyképességemet és a hozzám forduló párok elégedettségét. Úgy érzem hogy ez bevált – az előny kölcsönös – ezért a jövőben maradok ennél a stratégiánál.
Személy szerint én a szerződés megkötését fontosnak és elengedhetetlennek tartom. Egyik fél sem tudhatja hogy kivel is áll szembe. Persze ebben az esetben nyilvánvalóan a párnak van nagyobb vesztenivalója, de azért a másik oldal kiszolgáltatottságát sem lehet figyelmen kívül hagyni.
A szerződés legfontosabb feladata hogy szövegbe öntse mindkét fél azon elvárásait melyeket a találkozón történt megbeszéléskor megfogalmaztak. Mivel egy dolgos Ara több tucat fotós ajánlatkérése után rátalál a neki szimpatikus fényképészre addigra általában valami összezavarodott információ halmaz alakul ki a fejében. Ezeket kell kibogózni és olyan szövegkörnyezetbe önteni, hogy az elvárások pontosak és világosak legyenek mindkét fél számára. Így később nem fordulhat elő hogy elhangozhasson az a mondat hogy de én úgy emlékszem…
Elkerülhetőek a félreértések és ezzel nagyon sok kényelmetlen szituációt, ne adj isten konfliktust előzhetünk meg. Ezen felül egy nagyfokú bizalmat is add, hiszen tudhatjuk előre hogy mit is várunk és kaphatunk a pénzünkért. Én ennek őszinte híve vagyok és mindig is ragaszkodni szoktam hozzá. És arra buzdítok mindenkit, hogy ehhez ragaszkodjanak bárki mellett teszik le a lantot.
Mivel fotóriporter az eredeti szakmám ezért ezt soha nem fogom tudni “levetni” magamról. De nem is áll szándékomban, mert az esküvő egész időtartamát tekintve mint kívülálló személy szoktam dolgozni. Hívhatjuk ezt dokumentarista munkamódszernek. Egy másik – de kisebbik – része az esküvőnek, – leginkább idetartozik a kreatív fotózás, csokordobás és a csoportkép készítés – pedig arról szól hogy instruálok. A kreatív fotózás során a közösen választott külső -vagy télen belső – helyszínen minimum két,- de inkább 3 órát szoktam kérni erre a pároktól. Sajnos így is sokszor közbejön valami miatt csúszás, ami legnagyobb bánatomra rendszerint ebből az időből szokott elvenni.A csokordobás és csoportkép készítésekor a külső fénykörülmények miatt a helyszínt szoktam meghatározni.
Egyet mindenképpen tudatni akarok: Lehet bármilyen jó fotográfust felfogadni ha nem biztosítanak számára elegendő oldottságra alkalmas időt akkor bizony el fognak maradni a várt remek képek. Időcsúszás miatti kényszerhelyzet a legritkább esetben hat inspirálóan. Kapkodást, idegeskedést, görcsösséget és teljesítési kényszert szül.
Egy főállású esküvő fotográfusnak nyugodtan mondhatom, hogy több milliós felszerelése van a munkája magas szinten történő elvégzéséhez. Minderre nem úri mulatságból áldoz, hanem a kiegyensúlyozott – technikai értelemben vett – minőség biztosítására. És az is bizonyos, hogy egy fényképezőgép váz, egy objektív és egy vaku nem képezhet komplett felszerelést.
Felvetődik a kérdés hogy miért is?
A válasz itt is profán. A gyors, gördülékeny és hatékony munkához a felkészült fotográfus észrevétlenül és azonnal kell hogy alkalmazkodjon. Ezen felül adni kell az üzembiztonságra is hisz még a legdrágább leg modernebb gép is tönkremehet akár csak egy ártatlan baleset miatt. Velem is megtörtént az egyik esküvő szertartása után a sietség miatt egy picit oda koccoltam az egyik gépemet és meglepődve tapasztaltam kicsit később, hogy bizony a gép elromlott. Általában véve egészen a vacsora kezdetéig szinte mindig két komplett szett lóg a vállamon. És az még csak a felszerelésem egyik fele. Mert a táskában ott lapulnak még a váltó objektívek, vakuk és számtalan kisebb de nélkülözhetetlen kiegészítők.
Így személy szerint a következőket viszem magammal egy esküvőre:
Az átlagos emberek közül kevesen tudják, hogy a már lefotografált képeket utómunkázni is szükséges. Azért is húztam alá az utolsó szót, mert nem lehet kihagyni. Ugyanolyan meghatározó részeleme ez a munkánknak mint minden ami az előtt történt. Sőt! Ha egy esküvőre fordított munkaórát vizsgáljuk meg akkor azt kell hogy mondjam, hogy munkánk döntő részét sajnos az íróasztal mellett töltjük. Persze a képek (kétszeres) lementése után nagy öröm és várakozás előzi meg magát a kicsomagolást, de azért azt hiszem, hogy a legtöbb fényképész sorstársam szintén tudna mesélni az utómunkázásban megfáradt szemeikről illetve a családtól erre a folyamatra elvont időről és néha annak következményeiről is. Egy átlagos egész napi esküvőről személy szerint én általában 2500 felvételt készítek. Az első hullámban történt leválogatás során gyorsan kidobálom ebből a technikai értelemben vett selejt képeket, így ez a szám rögtön kb. 1500 ra apad. A további válogatás során az adott szituációról vagy mozzanatról kiválasztott legjobb képek után ezt tovább csökkentem 1000db ra. És akkor a végső átadásra kerülő képszám ezt az értéket nem szokta meghaladni. Vállalásaimban 800db szoktam megadni, de ezt maximum 200db -l esetenként túl is szoktam teljesíteni. Mindenki higgye el, hogy egy esküvő teljes hangulatát vissza lehet adni ekkora képmennyiségből. Sőt, minden vendég rajta lesz a képeken többnyire nem is egyszer.
Nos hogy a lényegi mondanivalómat el ne felejtsem a követkő időráfordításokból áll össze egy esküvő:
Ha ezt összeadjuk akkor átlagosan 70-80 munkaórát kapunk. Ehhez képest kell megítélni azt, hogy a fényképész által elkért munkadíjat soknak, reálisnak vagy legalább elfogadhatónak tartjuk. Hiszen a ráfordított munkaórán kívül nem kevés rezsiköltség és amortizáció is terheli azt a bizonyos tiszteletdíjat.
A legutolsó, de nagyon fontos lépés amikor is az utómunkázott képanyagot átadom. Egyfajta várakozás és szeánsz is a számomra, hiszen itt dől el vagy nyer megerősítést, hogy a megelőlegezett bizalmat valóban kiérdemeltem-e. Késve teljesíteni nem csak nem illik, hanem nem is lehet. Mindennek következménye van. Magam részéről 30 naptári napos határidőkkel vállalom a képanyag végső átadását. Ezt tűzön-vízen keresztül tartani szoktam. A szezon első felében általában ez a napszám sokkal kevesebb, de a vége felé bizony szükségem van erre az időmennyiségre. Sokszor csak az utolsó nap utolsó pillanatára készülök el az anyaggal.
Csak informálisan érinteném ezt a témát mivel nincs saját munkatapasztalatom.
Kétféle típussal találkozom általában: az egyik aki hagyományos de profi kamerával dolgozik – többnyire eggyel!!! – és szorgalmasan rögzít dokumentál, többnyire nem főállásban csinálja ezt.
A másik még nálamnál is több felszereléssel és 2-4 fős stábbal Cinematografál.
Igen, ez esetben mozi minőségű és fantasztikus effektekkel dolgozó képzett szakemberekről beszélhetünk. E két véglett között is van még bőven választék, de azt tudni kell, hogy minőségben és árban itt is nagy a szórás.
Végül is szerintem azt kell eldönteni, hogy a leforgatott képanyagra milyen formában lesz szükség. Ne essen senki tévedésbe, de egy 6-8 órás vágatlan verziót még maga a pár is maximum ha egyszer-kétszer fogja élete során végignézni. Egyszerűen erre nincs szükség. Olyan vágott és szerkesztett képanyagra van többnyire szükség ami ingyenes videó megosztó oldalakon egyszerűen és gyorsan megtekinthető. Az sem hátrány ha van is rá elegendő idő és figyelem a végignézéséhez. Ez azt jelenti hogy a vendégek részére elegendő egy maximum 10 perces tömör és lényegre törő zenével aláfestett jó hangulatú összefoglalót készíteni.
Itt is érdemes szerződésben rögzíteni az elvárásokat és az alkalmazott szabványokat, mert a HD nem Full HD!!!
E kérdést ma már leginkább csak az anyagi erőforrások határozzák meg. Ha jut és marad az esküvő utánra is pénz akkor javaslom az albumot. Például karácsonyi meglepetésként biztos sikere van. Ha nincs rá keret akkor azt szoktam javasolni, hogy minimum 10x15cm -s méretben kérjetek lenagyítást, de a 13x18cm -s méret sem különösen drága. Előbbi 60Ft/kép míg utóbbi 80Ft/kép ha nálam rendelitek meg. Ehhez még valamilyen tokot vagy mappát is kell választani hogy rendezhessük és illő módon tárhassuk a közönségünk elé. Erre mérettől és darabszámtól függően további 3-8 ezer forintot szükséges rákölteni.
A Fine Art album ugyan nem olcsó, – sőt hazai mércével mérve kifejezetten drágának tűnik – de össze sem lehet hasonlítani egy mappában sorba rendezett, legtöbb esetben 10×15 méretű képekkel. Ennek stílusa és kifinomult eleganciája a legigényesebb embert is elkápráztatja. Nem beszélve annak egyediségéről és személyre szabottságáról. A Fine Art albumról bővebben itt olvashattok: http://eskuvofotozas.hu/album/